Az előző posztban már utaltam rá, hogy az angol nyelv az indoeurópai nyelvcsaládba és ezen belül a germán nyelvekhez tartozik. Egészen pontosan az Ingvaeonic vagy Északi tengeri németből származik. Szeretném bemutatni az óangol nyelvet egy kicsit részletesebben és elmesélni a kezdeteket.

Sok évszázaddal ezelőtt, az 5. és 12. század között a mai Angliában és délkelet Skóciában beszéltek és írtak óangol nyelven. Az az angol nyelv még tele volt olyan nyelvtani szerkezetekkel amik mára már eltűntek belőle, mindannyiunk örömére. Volt alanyeset, tárgyeset, részes eset, hímnem és nőnem. Pl: a sunne = sun (nap) nőnemű volt, míg a mōna = moon (hold) hímnemű, akárcsak a mai németben (die Sonne, der Mond).
Az egyes és többes szám mellett még kettes alak is volt, ami kizárólag a "mi"-re vonatkozott. Ezt nem lett volna olyan könnyű megtanulni.

Az óangol nyelv története az alábbi részekre osztható:

• Történelem előtti óangol (c. 450 – 650); ebben az időszakből nincs fennmaradt írott szöveg.
• Korai óangol (c. 650-900) ebből a korszakból már fennmaradt írásos szöveg.
• Késői óangol (c.900-1066) az utolsó szakasz, mely a normann hódításhoz vezetett.

A korai középkorban az óangolra több nyelv volt hatással. Az egyik ezek közül a latin volt, mely az iskolázott emberek nyelve volt akkoriban.
Ebben az időben történt az is, hogy a latin ábécét kezdték használni a rúnák helyett. Az óangol szavakat addig többé kevésbbé úgy mondták ki, ahogy le voltak írva, ám a latin ábécé nem tudta pontosan visszaadni az angolszász fonetikát. Ezek után a kiejtés leginkább csak hasonlított arra, ahogyan régen beszéltek. A néma hangok amiket a modern angolban nem ejtünk ki, az óangolban még bizony hallhatóak voltak. Például a ‘knight’ (lovag) szóban jelenleg a k és a h hangok némák, de az óangolban cniht volt és kiejtették mindkettőt.

Az óészaki és kapcsolódó nyelvek megközelítő elterjedése a korai 10. században:

   Ó nyugatészaki dialektus    Ó északkeleti dialektus                Ó Gót dialektus    Krími gót

   Óangol    Más német nyelvek amikkel az óészaki megértette magát

Az óangolon belül rengeteg dialektus volt jelen ezért nem lehet a nyelvet egy teljes egységnek tekinteni. A négy fő dialektus, a négy fő királyság nyelve volt. Mercia, Northumbria, Kent és West Saxon. 878-ban Nagy Alfréd egyesítette a királyságokat és ezzel többé kevésbbé a dialektusokat. Természetesen nem tűntek el, de a fontosságuk háttérbe szorult a Wessex-i dialektus mellett, ami Alfréd udvarának nyelve volt. A korrmányzás miatt egységes nyelvre vot szükség és az egyháznak is törekednie kellett, királyi utasításra, hogy a vallásos anyagokat angolra lefordítsák.

Nézzünk meg egy példát, hogy mekkora a különbség egy óangol és a mai nyelv között.
A részlet egy szentbeszédből való a 10 századból.

Eft he axode, hu ðære ðeode nama wære þe hi of comon. Him wæs geandwyrd, þæt hi Angle genemnode wæron. Þa cwæð he, "Rihtlice hi sind Angle gehatene, for ðan ðe hi engla wlite habbað, and swilcum gedafenað þæt hi on heofonum engla geferan beon."

Azért néhány szó ismerős, ugye?  He, of, him, for, and, on... és még néhányat ki lehet találni: wære = were; wæs = was; nama = name, de a legtöbb szóról fogalmunk sincsen. Mai angolul így hangzik a fenti szövegrészlet. Így már ismerősebb ugye?

Again he [St. Gregory] asked what might be the name of the people from which they came. It was answered to him that they were named Angles. Then he said, "Rightly are they called Angles because they have the beauty of angels, and it is fitting that such as they should be angels' companions in heaven."

A következő posztban bemutatok még néhány óangol irodalmi művet és azok mai angol fordítását.

Akár el is árulhatom rögtön az elején, hiszen úgyis hamarosan kiderül. Hiszitek vagy sem ez bizony angolul van. Ugye milyen furán hagzik? Nézzünk egy kis nyelvtörténetet.

Az angol nyelv az indoeurópai nyelvcsaládba és ezen belül germán nyelvekhez tartozik. Fejlődése során jelentős hatások érték és sokat formálódott mire kialakult a ma beszélt nyelv.
Az angol nyelv kialakulása három szakaszra osztható. Óangol, középangol és modern angol, mely utóbbit még további két részre bontható: korai modern angol és késői modern angol.

Nem szeretnék hosszas (és alkalmasint unalmas) fejtegetésekbe belemerülni, de érdekességképpen egy kis ízelítőt adnék a változásokból, az Úr Imádságán keresztül.

Íme óangol nyelven. A linken meghallgatható, hogyan is hanzott.

Fæder úre, ðú ðe eart on heofonum,
Sí ðín nama gehálgod.
Tó becume ðín rice.
Gewurde ðín willa
On eorþan swá swá on heofonum.
Urne dægwhamlícan hlaf syle ús tódæg.
And forgyf ús úre gyltas,
Swá swá wé forgyfaþ úrum gyltendum.
And ne gelæd ðu ús on costnunge,
Ac álýs ús of yfele. Sóþlice.

Középangolul már ilyenné lett: 

The Lourdes Preyere - Matthew 6.9 (Wycliffe's translation, c. 1380)

Oure fadir that art in heuenes,
halewid be thi name;
thi kyndoom come to;
be thi wille don in erthe as in heuene:
gyue to us this dai oure breed ouer othir substaunce;
and forgyue to us oure dettis, as we forgyuen to oure gettouris;
and lede us not in to temptacioun, but delyuere us fro yuel.
Amen.

Korai modern angol - The King James Bible (1611)

Our father which art in heauen, hallowed be thy name.
Thy kingdome come.
Thy will be done, in earth, as it is in heauen.
Giue vs this day our daily bread.
And forgiue vs our debts, as we forgiue our debters.
And lead vs not into temptation, but deliuer vs from euill:
For thine is the kingdome, and the power, and the glory, for euer,
Amen
 

Késő modern angol - Book of Common Prayer (1928)

Our Father, who art in heaven, Hallowed be thy Name.
Thy kingdom come.
Thy will be done, On earth as it is in heaven.
Give us this day our daily bread.
And forgive us our trespasses, As we forgive those who trespass against us.
And lead us not into temptation,
But deliver us from evil.
For thine is the kingdom, and the power, and the glory, for ever and ever.
Amen.

Jelentősen megváltozott, a kezdeti szinte németre hajazó hangzás után évszázadok alatt kialakult a mai is jól ismert hangzás és forma.
Nem csak az Úr Imádsága hanem a teljes angol nyelv hatalmas egyszerűsödésen ment keresztül, erről következő poszjaimban írok majd.

A "külföldiül beszélni" kifejezést egy vidéki rokonlátogatáskor hallottam és megragadt :-) Tényleg, miért jó ha az ember beszél "külföldiül"? Triviális kérdésnek tűnik, de gondoljunk bele egy kicsit.

Nagyon pici nép vagyunk és, bár a nyelvünk kivételesen szép, nem várható el a világ többi részétől, hogy vért izzadva megtanuljon egy olyan nyelvet, amit aztán máshol nem is tud használni csak Magyarországon. Berzenkedhetünk ellene, de akkor is ez az igazság. Ahhoz, hogy megértessük magunkat a világ többi részével, nekünk kell megtanulnunk valamilyen nyelvet. A legtöbben persze az angolt választják, ami nem is csoda, hiszen ez a leginkább beszélt és használt nyelv a világon.
Igen, tudom, hogy kínaiul beszélnek a legtöbben, de azért lássuk be, hogyha idegen nyelvről van szó akkor elsőként mindenkinek az angol ugrik be. Legalábbis Európában. Amerikában pedig a spanyol.

A bábeli események óta aki boldogulni akar, annak beszélnie és értenie KELL az anyanyelvén kívül más nyelvet is. Ezen alapigazság alól csak az angol anyanyelvűek kivételek, mivel ők a világon majdnem mindenhol megértetik magukat. Ezt persze ki is használják, tisztelet a kivételnek. Egyik korábbi munkahelyemen 5 angol anyanyelvű kollégával dolgoztam együtt. Közülük 3 angol volt, egy ír és egy ausztrál. Az ír kolléga kiválóan megtanult magyarul (ők is kisebbség!), az ausztál, kivándorolt magyar szülők miatt nagyon aranyos ausztrál akcentussal beszélt magyarul, de a másik három képtelen volt magyarul megtanulni. Egyikük legalább próbálkozott, de a másik megmondta, hogy bár 7 éve él itt, a köszönömön kívül nem tud semmit és nem is fog megtanulni, mert tanuljuk meg mi az ő nyelvüket.
Ez a hozzáállás nagyon dühített és, bár elismertem, hogy az angol világnyelv és szükséges az ismerete, elmondtam neki, hogy vehetné a fáradtságot és legalább egy kicsit megtanulhatna annak az országnak a nyelvén ahol évek óta él. Persze, hogy nem történt semmi változás, de legalább kifüstölögtem magam. Később arra a következtetésre jutottam, hogy bár nem túl hízelgő rénk nézve, de alapvetően, az ő szemszögéből igaza volt. Nekünk kell beszélnünk angolul vagy más idegen nyelven, különben mi leszünk bezárva az országba és nem ő.

Másrészről viszont hasznos nyelv a magyar, hiszen gondoljunk csak arra, hogy mennyi magyar él szerte a világban és milyen jó az édes anyanyelvünket hallani külföldön. Főleg hosszabb kint tartózkodás idején.

Egy szónak is száz a vége és éljen bármennyi magyar a világ számos országában, a végső következtetés, hogy tanuljunk "külföldiül", mert anélkül nem vagy csak pantomímesként boldogulhatunk az országhatáron túl. :-)

Mindenkinek Boldog Új Évet kívánok!

A címben lévő Boldogulj Év a párom nyelvi gyöngyszeme és újból rádöbentem, hogy milyen fantasztikusan gazdag is a nyelvünk. Persze a boldogulj és a boldog új csak kimondva hangzik majdnem ugyanúgy, de akkor is zseniális.

Azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy a szavakkal való játékot, rímelést Rímhányó Romhányi űzte a legmagasabb fokon. 

A kedvencem tőle a Marhalevél, fogadjátok szeretettel.

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából eképpen:

Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbôgni nem restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tôgyemet,
gondolatom egyre Ön körül ôgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelôkelôbb!
Midôn megláttam a legelô elôtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önrôl ábrándozom kérôdzve,
vad féltés öl a szívemig férkôzve,
és átjárja ó mind a kín,
velôscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gôg,
mely után az egész tehéncsorda bôg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az Önért égô tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli Önt a marhája.

Im a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta elôtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel...

Az emberben óhatatlanul is felmerül, hogy ebben a nagy globalizációban ugyan mit számít ha valahol Afrikában vagy az Amazonas menti dzsungelben kihal egy népcsoport és vele együtt a nyelv is? Nekünk ettől nem lesz rosszabb és hát lássuk be, nem is nagyon érdekel ez minket.

Nyelvtanárként természetesen érdekelnek a nyelvekkel kapcsolatos cikkek, tanulmányok, értekezések. A neten böngészve találtam rá Michael Krauss nyelvész professzorra aki szerint a nyelvek kihalása katasztrofális az emberiség jövőjére nézve. Ez a vélemény talán egy picit túlzónak látszik első olvasatra, de egy kicsit gondoljunk azért bele.
Amikor egy nyelv kihal, akkor ugyebár azok is kihalnak akik beszélik. Tehát az a tudás amit felhalmoztak (legyen szó arról, hogy miképpen találjunk élelmet a dzsungelben, vagy a Kalahári sivatagban hogyan találunk vizet amikor már szomjhalál szélén állunk) elveszik az emberiség számára.
Vagyis alapvető megfigyelések, népi bölcsességek, bizonyos adaptációs készségek vesznek el egy nyelv kihalásával. Krauss professzor szerint valahányszor elvesztünk egy nyelvet elveszítünk valamennyit az alkalmazkodókészségből és a változatosságból, ami képesség teszi az emberiséget a túlélésre.

Miért hal ki egy nyelv? Ennek számos oka van, hogy egy párat említsünk: idős emberek beszélik csak, csökken a terület ahol a nyelvet használják, kormányzati szinten nem támogatják (nem az a hivatalos nyelv), nincsen írásos anyaga csak szóban terjed.
Ez utóbbi esetben, írásos dokumentáció nélkül teljesen eltűnik a történelem süllyesztőjében az adott nyelv.

Vannak lehetőségek és törekvések nyelvek helyreállítására. Ilyen például a kelta nyelv, mely ugyan nem halt ki, de egyre kevesebbet és kevesebben használták. Jelenleg reneszánszát éli a 'Gaelic', számtalan helyen lehet tanulni és akár online is.

A címben feltett kérdésre válaszolva: igen, számít ha kihal egy nyelv, mert értékes tudásanyag veszhet el. Azonban azt is be kell látni, hogy minket Európában ez a veszély nem fenyeget.
Azért az érdekesség kedvéért, gondoljunk bele, hogy mi lenne ha a magyar nyelv eltűnne a történelem süllyesztőjében? Mennyi minden értékes tudésanyag veszne oda, ugye? Nyilvánvaló, hogy ez nem fordulhat elő, de ha belegondolunk, ki tudja mi minden veszett már oda annélkül, hoyg tudnánk róla. Talán előrébb tartana már az emberiség....

Kosztolányi örökbecsű idézetének első sorát kissé átalakítva használtam a címben, hiszen nem csak a játék, hanem a nyelvek maguk is szépségesek. Oly különbözőek és mégis mind arra szolgálnak, hogy kifejezzék az gondolatokat, érzelmeket és tulajdonképpen magát az adott kultúrát.

Sokszor elgondolkodtam azon, főleg tanítás közben, hogy milyen gazdag is saját édes anyanyelvünk és az angol nyelv is. Bár meg kell hagyni, azért ebben a gazdagságban elég nagy különbség van. Magyarul mindenre van egy szavunk, ami azt jelenti amit jelent és úgy írjuk ahogy mondjuk. Természetesen előfordul, hogy egy szó kétféle jelentésel is bír (lsd: körte) illetve létezik átvitt értelem is (pl ha 'borsos árról' beszélünk, akkor a drágaságra gondolunk és nem arra, hogy megszórtuk borssal az árcédulát), de azért magyarul elég egyértelmű a szavak jelentése és használata.

Nem így van ez az angol nyelvben, ahol Markos- Nádas emlékezetes kabaréja után már tudjuk, hogy 'azt mondja zongora és úgy írja kefe' :-)
Valóban másképpen írjuk, mint ahogy mondjuk, a jelentésbeli variációkról pedig tanulmányokat lehetne írni. Hogy csak egy példát említsek: prepozíciók egész arzenálja áll lesben arra várva, hogy különböző igékkel összekapcsolva megőrjítse a tanulni vágyót. Vannak aztán a 'jolly joker' igék (get, take, set), amik kaméleonszerűen változtatják a jelentésüket attól függően, hogy milyen szövegkörnyezetben jelennek meg és egyáltalán mit akarunk kifejezni velük. Az Országh féle angol-magyar nagyszótár a 'take' ige jelentéseit 5 oldalon keresztül taglalja, a 'set' igéét csak 3,5 oldalon át. Ember legyen a talpán aki ezt meg is tanulja.
Ezek után nem is csodálkozom a tanulóimon amikor egy-egy ilyen nyalánkság után kijelentik, hogy a magyar sokkal egyértelműbb. Így is van.

Mindezek ellenére elképesztően kifejező az angol nyelv. Nem győzöm csodálni Agatha Christie gazdag leírásait és Jane Austen kecses nyelvhasználatát, amellyel oly meggyőzően tárja elénk az akkori angol életstílust és hagyományokat. Hiszen egy nyelv nemcsak szavak, igék, prepozíciók, igeidők halmaza, hanem maga a kultúra, tradíció, a társadalom is.

Tudtad, hogy a Földön több mint 6000 nyelv létezik? Nagyon sok, ugye? Nos, az UNESCO becslése szerint ennek 50%-a veszélyben van és kb kéthetente kihal egy nyelv. Persze az is érdekes tény, hogy ennek a rengeteg nyelvnek a 96%-át mindössze az emberiség 4%-a beszéli, tehát a világ nagyrésze csak az összes nyelv 4%-án beszél. Jól ismert tényt, hogy a világon a mandarin kínait beszélik a legtöbben (kb 1 milliárd), utána az angolt a spanyol a harmadik a sorban.

Folytatásban: Mit számít ha kihal egy nyelv?

Nos, nyelvtanár vagyok. Hmm, ez nem volt egy nagy kinyilatkoztatás, de valahogy el kellett kezdenem a blogot. Továbbá, úgy érzem, hogy valami magyarázatot kell adnom a blog nevére.

Emlékszem arra, hogy talán 7 éves lehettem, amikor Édesanyám úgy határozott, hogy itt az idő bővíteni az addigra már igen jelentős magyar nyelvtudásomat (értsd: rengeteget beszéltem, már akkorban is) és elkezdett velem angol szavakat memorizáltatni.
Ekkor szembesültem vele, hogy nem csak egyféle édes anyanyelvünk létezik, hiszen Anya ugye másik nyelven is beszél.

Az idő múlásával pedig még több nyelv került a látókörömbe és megértettem, hogy nagyon sokféle nyelv létezik a világon és azokon mind rengeteg ember beszél.
Egy alkalommal Bábel tornyáról olvastam, amely szerint az emberiség tornyot akart építeni, hogy annak csúcsa az égig érjen. Isten ezt nem tűrhette és a nagyravágyás és elbizakodottság büntetéseként összezavarta az emberek nyelvét akik, miután nem értették meg egymást többet, szétszéledtek a világon.
Nos, ez is egyféle magyarázat és maga a fogalom, bábeli zűrzavar, a mai napig szerepel a különféle nyelvekben, és mindig a különböző nyelvekből adódó megértési problémákra utal.

Szeretnék ebben a bábeli zűravarban ami a nyelvtanulást és nyelvhasználatot jelenti egy kicsit rendet tenni. Persze, ez herkulesi vállakozás, de saját magam és más nyelvszerető emberek szórakoztatására különböző nézőpontból veszem majd szemügyre és írok néhány szösszenetet különböző nyelvek érdekességeiről.

Folytatás következik.